Körülöttünk mindig és minden változik, akácsak bennünk. Fiatalként és idősebbként gyakorta feltesszük magunknak a kérdést: mi magunk vagyunk sorsunknak kovácsa vagy mindössze apró, kavargó fémforgácsként kavargunk egy ismeretlen-félelmetes kovácsműhelyben.
No de rossz hasonlatokat félretéve: Ahhoz, hogy igazán változni és változtatni tudjuk, meg kell ismernünk saját életünk feltételtendszerét: ez a szociológus számára nem más, mint az emberi társadalom.
- Szeretnéd megismerni, hogyan élteted Te magad cselekedeiddel és gondolataiddal a társadalmat, amitől olykor menekülni szeretnél?
- Szeretnél derűs kivülállósággal figyelni a nemrég még lavinának érzett történéseket? Avagy elemezve nevetni szüleiddel veszekedő önmagadon?
- Szeretnéd megtudni, hogyan képződik le benned és mindannyiunkban kicsiben a csoport és a társadalom?
- Szeretnéd felvértezni magad a társadalmi megismerés eszköztárával?
Hidd el, az életelvvé váló szociológiai látásmód és tudatosság még akkor is segít, ha később nem a társadalomtudományi, kutatói avagy pedagógusi pályát választod. Nincs az életnek olyan területe, ahol nem tudnád hasznosítani a szociológiai képzeletet: azt, hogy az egyéni cselekedetek között és mögött azonosítod a társadalmi szövetet, azt, hogy összefüggésekben és rendszerben látod mindazt, ami mások számára káosz és zűrzavar. Ezek a készségek egyébként az önálló gondokodású, jó szakemberek és persze a hatékony vezetők sajátjai is.
Én ezekért is javasolnám Neked a Szociológia szakot. Ne szalaszd el mindazt a széleskörü és rugalmas tudást és hozzáálást, amit ez a szak adhat! Én is a szociológiát választottam, és hidd el, máig nem bántam meg.
Székedi Levente
szociológus, egyetemi oktató